NAGYÍTÓÜVEG főnév
Rendsz. keretbe foglalt és nyéllel ellátott olyan optikai lencse, amelyet arra használnak, hogy kézbe fogva apró tárgyakat, betűket nagyobbnak lássanak rajta. Az apró betűs könyvet nagyítóüveggel olvassa. □ Az ércbe vágott betűsorok olyan aprók voltak, hogy azokat más ember csak nagyítóüveggel tudta elolvasni. (Jókai Mór) [A magány] olyan, mint a nagyítóüveg: kétszer akkorának láttatja a fájdalmat vagy az örömet. (Mikszáth Kálmán)
nagyítóüveges.