NEMRÉG [e v. ë] határozószó
A közeli múltban, a rövid ideje elmúlt órákban, napokban, hetekben, években vmikor. Nemrég járt itt. Nemrég gyógyult meg. Nemrég halt meg az apja, tán tavaly előtt. □ Itt nemrég az öröm víg dala harsogott: S most minden szomorú s kiholt. (Berzsenyi Dániel) Élte kies tavaszán kora sírt hány ifju talála, Kit nemrég az öröm lágy öle ringata még! (Kisfaludy Károly) Voltunk modernek négyen vagy öten | s hadszínterünk folyosó, tanterem, | önképzőkör: nemrég még bősz csaták | közt védtük Verlaine-t. (Szabó Lőrinc)