MENETEL [2] [ë-e-e] főnév -t, -e [e] (csak egyes számban) (kissé
régies)
Út, menés. □ A hazánk felé való menetelünknek sok szép vígasztalása úgy eloszlik, mint a felhő. (Mikes Kelemen) Az ifju néz s bámúl, s körül tovább megyen, Hogy a völgybe könnyű menetele legyen. (Vörösmarty Mihály)
- Szóösszetétel(ek): előmenetel; férjhezmenetel; hátramenetel; mennybemenetel.