Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
MENNYKŐ főnév, (népies v. bizalmas) ménkű -t, (-je) [e]
1. (népies, régies) Villám (a mennydörgéssel együtt); villámcsapás. A mennykő agyonüt vkit, belécsap, beléüt vkibe; beüt a mennykő: (átvitt értelemben is) vminek a véghezvitelében, megvalósításában hirtelen igen nagy akadály merül fel. Szóláshasonlat(ok): (olyan), mintha a mennykő ütött (csapott, vágott) volna bele: megdermedt, tehetetlenné vált; kapkod, mint Bernát a mennykőhöz: eszeveszetten k.; megy belé, mint Ladányba a mennykő: nagyon mohón iszik, esetleg eszik. □ Döbrögit a mennykő ha azonnyomban megütötte Volna, talán sokkal könnyebb lett volna szegénynek. (Fazekas Mihály)
2. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Vkinek, vminek hirtelen lesújtó ereje. □ Ez nem ok arra, hogy őt elhagyd. Te! A Rákóczi mennyköve! (Jókai Mór)
3. (bizalmas) <Kérdő mondatban nyomósító szóként, bosszankodás, harag kifejezésére.> Mi a mennykő ütött beléd? Hol a mennykőben csavarogsz már megint? Mi a mennykőnek tetted ezt ide? □ A kunsági leányoknak, Nincsen szoknyájuk azoknak. | Ugyan hogyan a mennykőbe Járnak azok egy pendőbe [= pendelyben]? (népköltés) || a. <Szitkozódást, átkozódást, szörnyülködést kifejező szókapcsolatokban.> Mennydörgős mennykő; tüzes mennykő; csapjon bele (→ belecsap) a (mennydörgős) mennykő!; (a) mennykő üssön belé (→ beleüt)!; üsse meg (→ megüt) a (mennydörgős) mennykő!; üsse mennykő! □ Ejh, pajtás, a mennykőbe is, mi az ördög lelt? (Petőfi Sándor) || b. <Indulatos tagadás kifejezésére.> Hiszi a (mennydörgős) mennykő: dehogy hiszem, egyáltalán nem hiszem. □ Mész a mennykőbe (Vas Gereben) Tudja a magas mennykő! (Jókai Mór)
4. (bizalmas, tréfás) <Fokozó szóként, nagyságot, mennyiséget jelentő jelző v. határozó előtt:> mennykő nagy v. mennykő sok: ijesztő(en), rettentő(en), rendkívül nagy v. sok. Mennykő nagy tudománya van. Elővett egy mennykő nagy pisztolyt. □ Nagy úr leszek, mennykő nagy úr. (Petőfi Sándor) Mennykő nagy stréber a Wibra Gyuri. (Mikszáth Kálmán)
5. jelzői használat(ban) (ritka, népies, tréfás) Különös, furcsa, rendkívüli. Mennykő (egy) gyerek, ember. □ Mennykő menyecske ez; hogy tépi az ember szakállát. (Jókai Mór) || a. (ritka, régies) Nagy mennykő: mennykő nagy. □ Nagy ménkű levélben Jött parancsolat. (Arany János) Nem ismerhet rád attól a nagy ménkű sipkától. (Jókai Mór)