Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
MOCSÁR főnév mocsarat v. (régies) -t, mocsarak v. (régies) -ok; mocsara
1. Süppedékes, néhol sekély vízzel borított, többnyire vízinövényekkel sűrűn benőtt földterület. Belesüllyed a mocsárba; átgázol a mocsáron. □ A becsukott templomban csend lett; Nagyobb csend nincs a mocsárok partjainál sem, Mikor a gém, bíbic s béka elalszik. (Petőfi Sándor) Csupa szomjúság a föld színe. Csak a mocsarak meg a lápok világában nincs még nyoma a tikkadásnak. (Bársony István) A deák meghökkent, mocsár közepén voltak. (Móricz Zsigmond) || a. Az ilyen földterületen levő víz. Kiszáradt a mocsár; lecsapolják a mocsarat.
2. (átvitt értelemben) Elaljasodott, erkölcsileg romlott, züllött állapot; fertő (2). A bűn, az opportunizmus mocsara; a mocsárba → merül; a nagyváros mocsarába süllyed; vminek a mocsarába → süpped. □ Nagyravágyás, büszkeség | az asszonyt becsalhatják a bűn fenék | nélkül való mocsáriba. (Katona József) Az érzékisége minduntalan visszasüllyeszti abba a mocsárba, melyet megszokott, mint a disznó. (Ambrus Zoltán) Azt mondom, hogy azokhoz, akiket szeretsz, | rút viszony köt, s nem sejted, mily mocsárban élsz. (Babits MihálySzophoklész-fordítás)