MEGŐSZÜL [g-ő] tárgyatlan ige
Vki, vmi megőszül: haja, hajzata, szőrzete teljesen ősz lesz.
Korán megőszült. Évek óta nem láttam, azóta megőszült. (
szójárás)
Az igaz (becsületes, tisztességes) ember megőszül, a huncut megkopaszodik: <ingerkedésképpen mondják kopasz embernek>. □ Leszállva a vonatról azonnal elhajtattam öcsémhez |
Egy éve nem láttam
Álltam a küszöbön soká, sokáig | és néztem, hogy egy év alatt | egészen megőszült rövidrenyírt haja. (Kosztolányi Dezső) || a.
Megőszül vmiben: vmely állapotban, magatartásban, tevékenységben megöregszik.
Becsületben, tisztességben megőszül. □ Félrébb az utból! tisztelet nekem, Megőszült tudományban a fejem. (Madách Imre) Az akadémia csúfolgatásában őszültek meg. (Ambrus Zoltán) || b. (
túlzó)
(Majd) megőszül vki (vmiben, vmitől): nagyon sok gondot, kellemetlen érzést, kínos várakozást okoz neki vmi.
Majd megőszültem, míg az aktát előkeresték. □ [A szerkesztő] minden következő számnál megőszül, honnan vegyen elegendő kézíratot. (Arany János) Megőszülnék, ha még egy napot e közt a sok együgyű, vigyorgó fukar ember közt kellene töltenem. (Tolnai Lajos)
- megőszülés; megőszülő; megőszült.