NAGYAPA [gy-a] főnév
Vmelyik szülő (édes)apja <unokájához való viszonyában, megszólításként is>; nagypapa, öregapa, nagyapó. Anyai, apai nagyapám. Nagyapám nyolcvanéves. Apjától, nagyapjától tanulta a mesterséget. □ Kocsmárosné, arany virág, Ide a legjobbik borát, Vén legyen, mint a nagyapám, És tüzes, mint ifju babám. (Petőfi Sándor) S a bor az öreget jó kedvre tüzelve, Hogy kinyilt a szíve! hogy megoldott nyelve! Kezdte a beszédet Miklósnak nagyapján. (Arany János) Amit én emeltem, mind homok volt: | De nagyapám háza bizton áll még. (Babits Mihály) || a. <Főleg állandó szókapcsolatokban:> ős (1a). Ilyet még a (hetvenhetedik) nagyapám sem hallott v. látott: a legtávolabbi ősöm sem, senki sem hallott v. látott ilyet. □ A hetvenhetedik nagyapja is magyar volt. (Tolnai Lajos) A nagyapák. Azok még itt élnek szellemükben ezeken a földeken, ezeken a pusztákon. (Móricz Zsigmond)
nagyapai; nagyapás; nagyapaság.