Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
NAPLEMENTE főnév, (ritka, irodalmi nyelvben) naplement [ë-ë] -et [ë]
1. A nap lenyugvása, eltűnése a látóhatár mögött. □ Nap lementén van gyönyörűségem, Nap lementén, nap piros sugarán, Amint játszik a lombok sudarán. (Petőfi Sándor) A szép naplementet rút zivatar követte. (Jókai Mór) Hallani hallali kürtjét | Vagy Svájcban lenni vendég: | Csodálni naplementét. (Tóth Árpád) || a. Az az időpont, amikor a nap lenyugszik. □ Hajlott az öreg dél immár naplementre. (Arany János) Maga keféli a lovat és az ökröt minden hajnalban, s sajátkezűleg végzi a földművelést hajnaltól naplementig. (Móricz Zsigmond)
2. (ritka, költői) Nyugat (1). □ Micsoda föld ez a vidék, Hogy itt a nap száll keletre? | Nem, mint máshol, naplementre? (Arany János)
naplementés; naplementi.