MONDÁS főnév -t, -ok, -a
1. (
ritka) A mond igével kifejezett cselekvés, megnyilatkozás; az a cselekvés, hogy vmit mondanak.
Beszéd, ítélet, vélemény mondása. □ Kétszeri mondást mint lebüvölten Hallgat el, aztán így rebegi: | "Bárczi Benőt én meg nem öltem." (Arany János) || a. Ennek eredménye; kijelentés, nyilatkozat.
Jóízű, tréfás mondás. □ Kopereczky együgyű mondásai
keringtek a társaságokban. (Mikszáth Kálmán) Mondásaik, jellemző vonásaik állandóan ajkunkon voltak. (Kuncz Aladár) || b. (
régies) Kifejezés (4). □ Tele vannak
káromlással s mindenek felett vaskos mondásokkal. (Móricz Zsigmond)
- 2. Vmely gyakorlati tudnivalót v. életbölcsességet tömören és szemléletesen közlő, állandósult formában tovább élő kijelentés. Bölcs, jeles mondás; népi mondások az időjárásról; → tételes mondás. □ Megfordíthatjuk Hamlet mondását: az ember csipetnyi por s mégis remekmű. (Péterfy Jenő) A nagymama
az uzsonnánál tanúságos mondásokat faragott az esetből. (Mikszáth Kálmán)
- Szóösszetétel(ek): aranymondás; igazmondás; jövendőmondás; közmondás; nagyotmondás; szokásmondás; szólásmondás; szövegmondás; tollbamondás.