MENETELÉS [ë-e-ë] főnév -t, -ek, -e [ë, e]
A menetel [1] (1) igével kifejezett cselekvés, mozgás; menet (I. 1). Egésznapos menetelés; fárasztó menetelés; tíz kilométeres menetelés. Menetelés közben egyszer megpihentek. Nem bírja a hosszú menetelést. □ A "menetelés"
kellemesebb éjjel, mint nappal. (Mikszáth Kálmán)