MEGVÉNÜL tárgyatlan ige
Egészen vénné válik; a vénség bekövetkezik nála, nagyon megöregszik.
Ha majd megvénülünk, ráérünk. Jobb megvénülni, mint meghalni. Nem fog ő ott megvénülni: nem marad meg sokáig a mostani helyén, nem lesz ott maradása. || a. (kissé
rosszalló) <Korbeli előrehaladástól függetlenül> a vénség jelei megmutatkoznak rajta.
Hogy megvénült ez az asszony! Az utóbbi évek alatt nagyon megvénült. □ Ha feleséged vagyok, tessék megbecsülni, ahogy az egy feleségnek kijár! Nem tehetek róla, hogy megvénültem. (Móricz Zsigmond)
- megvénülés; megvénülő; megvénült.