MEGGYÖTÖR [g-gy] tárgyas ige
<Személy, dolog> meghatározott ideig nagymértékben gyötör, megkínoz vkit. A betegség, a fogfájás nagyon meggyötörte. Meggyötörte a féltékenységével. □ Ne félj, a tél meg fog gyötörni, Mint máskor, hogyha akar. (Ady Endre) A honfoglalók győznek velem holtan | s a meghódoltak kínja meggyötör. (József Attila)
meggyötört v. meggyötrött; meggyötrés; meggyötrő.