Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

MÉRNÖK főnév -öt, -e [e]
  • 1. Olyan felsőfokú képesítést szerzett személy, aki egyetemi tanulmányok v. azonos értékű gyakorlat és végzettség alapján a műszaki tudományok alkalmazásával foglalkozik. Hajóépítő, okleveles, tervező, útépítő, vasúti, vízépítő mérnök. □ Mint mérnök, a motorokban tett szert nagyobb járatosságra. (Kuncz Aladár) A "Földgáztársaság" mérnöke volt. A lányának kurizáltam. (Hunyady Sándor) || a. <Főleg a vasútnál és a postánál> (az első szakcsoportba tartozó) ilyen képesítésű, (leg)alacsonyabb rendfokozatú műszaki tisztviselő a főmérnök alatt v. (ritka) ilyen rang.
  • 2. (1945 után) Az Agrártudományi Egyetemen, ill. vmelyik mezőgazdasági főiskolán oklevelet szerzett személy. Mezőgazdasági mérnök.
  • 3. (átvitt értelemben, 1945 után) A lélek mérnökei: az írók, a költők.
  • Szóösszetétel(ek): 1. mérnökjelölt; mérnökkar; mérnökkari; mérnökképzés; mérnök-munkaközösség; mérnökszakszervezet; mérnökutánpótlás; 2. bányamérnök; elektromérnök; építészmérnök; erdőmérnök; folyammérnök; főmérnök; gépészmérnök; hadmérnök; hangmérnök; kohómérnök; kultúrmérnök; osztálymérnök; vegyészmérnök.
  • mérnöki; mérnökség.