Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. Olyan, ami csak szavakban, beszédben, nem pedig a valóságban van meg; erőltetve kiagyalt, mesterkélt, kitalált. Mondvacsinált dolog, fájdalom, lelkesedés. Ő is csak olyan mondvacsinált tekintély volt a tudományban. □ A lyrából egy kissé már kinőttem, kivénültem, mondvacsinált érzelmeket nem tudok pengetni. (Arany János)
2. (irodalmi nyelvben) Mesterségesen létrehozott; nem természetes. □ Korunkban, még nálunk is, az eposz nagyon mondvacsinált virág. (Arany János) Az ilyen mondvacsinált gyöngy olyan is aztán, mint az alkalmi költemény nincsen fénye. (Jókai Mór)
3. (tájszó, régies) Megrendelésre készült, nem készen vett <használati tárgy, főképpen ruhanemű>. Mondvacsinált csizma, öltöny, ruha. || a. (ritka) Megrendelt, felkérésre írt <költemény>. □ Török János téged is felszólított volt egy mondvacsinált vers készítésére. (Arany János)
mondvacsináltság.