MINDÉTIG határozószó, általános (népies, régies)
Örökösen, örökké, mindig. □ Megkezdik a pogácsát, S míg benne tart, egy hétig, Morzsolgatják mindétig. (Gyulai Pál) Bilincs volt egész életünk,
De jó bilincs volt, Derék béklyó S rabok voltunk volna mindétig, Ha nincs rabság s nincs bilincs. (Ady Endre) [A malom] nagy vasas kapuja mindétig zárva volt. (Krúdy Gyula)