MŰVELETLENSÉG főnév -et, -e [ë, e] (csak egyes számban), (
régies) míveletlenség
- 1. A műveletlen (14) melléknévvel kifejezett (emberi) tulajdonság, a műveltség (2a), neveltség hiánya; elmaradottság, fejletlenség. A hirtelen meggazdagodott kereskedő műveletlensége. A fiatal leány megdöbbentő műveletlenséget árult el. □ A kocsis s társai minden míveletlenségök mellett észrevevék a hatást, melyet e hír Tengelyire tett. (Eötvös József) || a. Erre mutató, valló, műveletlen (14) magatartás, tett, viselkedés. □ Édesanyám a testi szennyet azonosította az erkölcsivel és a műveletlenséget a gonoszsággal. (Móricz Zsigmond)
- 2. (ritka) Vminek (főként termőföldnek) műveletlen (5) volta. A szőlő, a szántó műveletlensége.