Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
MÚLÉKONY [ú v. u] melléknév -an, -abb (választékos)
1. Nem sokáig tartó, gyorsan elmúló, eltűnő <állapot, folyamat, jelenség>. Múlékony érzés, fejfájás, gyengélkedés, harag, öröm. || a. Olyan <jelenség, állapot>, amelynek az a jellemző tulajdonsága, hogy hamar véget ér, elmúlik; mulandó. □ Houssayenek egész gondolkodása a dandyre vall, ha ugyan szabad e múlékony értelmű szóval jelölni azt a mindig élő típust, mely minden változatában ugyanazokat a belső sajátságokat mutatta. (Ambrus Zoltán)
2. (ritka) Előbb-utóbb elpusztuló <anyag, emberi alkotás>; mulandó, romlékony. □ A történetbúvárnak nehéz volna már nyomára találni azon ragyogó kéjlakoknak, mikkel főuraink ez erdőket megnépesíték; múlékony anyagból voltak azok épülve. (Jókai Mór)