SERTÉS [2] [e v. ë] főnév -t, -ek, -e [ë, e]
(
hivatalos) Páros ujjú emlősállat, amelyet húsáért és zsírjáért tenyésztenek; disznó.
Hízó, hízott, kövér, sovány sertés; sertést hizlal, tart, tenyészt, vág; sertéssel kereskedett. □ Megy ama sertéseiről híres Szalonta városába
(Csokonai Vitéz Mihály) Kósza Bandit ösmeri a helység
Kertjét túrja száz vakandok kertész, Ott legel a falubeli sertés. (Arany János) || a. (
konyhaművészet) Ennek húsa mint emberi táplálék, ill. mint kész étel. →
Hasított sertés; rántott, sült sertés. Egy kiló sertést és két kiló birkát vett. □ Sertést forráztak,
őzet s nyulakat nyúztak az ambituson. (Mikszáth Kálmán) A húsdarabot marhából, sertésből
a változatosság kedvéért egyszer a levesben főzik meg, máskor a lencsében, paszulyban. (Krúdy Gyula)
- Szóösszetétel(ek): 1. sertésállás; sertésállomány; sertésbehozatal; sertésbénaság; sertéscsemege; sertéscsorda; sertésdagadó; sertéseladás; sertéseledel; sertésfajta; sertésfalka; sertésfark; sertésfej; sertésfelhozatal; sertésfelvásárlás; sertésgondozó; sertésháj; sertéshizlalda; sertéskereskedés; sertéskereskedő; sertéskivitel; sertéskocsonya; sertéskolbász; sertéskonda; sertéskotlett; sertésközvágóhíd; sertéskrokett; sertéslegelő; sertés-nagykereskedő; sertésnevelés; sertésnyelv; sertésoldal; sertésoltás; sertéspasszus; sertéspörkölt; sertésszalonna; sertésszelet; sertésszőr; sertéstakarmány; sertéstartás; sertéstenyésztés; sertéstenyésztő; sertés-törzstenyésztés; sertésvágóhíd; sertésvásár; 2. anyasertés; hússertés; vadsertés; zsírsertés.