Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

MISZTICIZMUS
MITOLÓGIA
MÍTOSZ
MITUGRÁSZ
MIVOLTA
MOCSÁR
MÓCSING
MOCSKOL
MOCSOKTALAN
MÓD
MODERN
MODOR
MÓDOSÍTÓSZÓ
MÓDSZERTAN
MOGORVA
MOGYORÓ
MOHA
MOHAMEDÁN
MOKÁNY
MÓKUS

NA mondatszó (hanglejtésével, hangsúlyával gyakran beleolvad az utána következő mondatba; ilyenkor írásban sem teszik ki a vesszőt utána, szerkezetileg nem illeszkedik bele a mondatba)
  • I. <Akarati mozzanat kifejezésére v. akaratnyilvánítás színezésére.>
  • 1. [na v. nă] (felszólítással kapcs. rendsz. erős nyomatékkal) <Sürgetés kifejezésére, ill. bevezetésére>. Na, gyerünk! □ Na, olvassátok el hát most nekem, Rólam kivált azt, melynek úgy őrűlök, Hogy "fellegekben szálló sas" leszek. (Arany János–Arisztophanész-fordítás) || a. [na] (felszólítás után) <A felszólítás nyomósítására v. enyhítésére>. Gyerünk már, na! Add ide, már, na! Mondd ki már, na! □ Hívd be őket, na! (Móricz Zsigmond) Misi, Misi te, gyere na, – csalogatta a lány a kicsit, – gyere na: ciróka-maróka … (Móricz Zsigmond)
  • 2. [na v. nă] (felszólítással kapcs. rendsz. erős nyomatékkal) <Cselekvésre biztató szóként, sürgetés nélkül>. □ Na gyerünk. Hórukk! – Kezdi kidobálni a bútorokat az ablakon a szekérbe. (Karinthy Frigyes) Nyúl futott keresztül a kocsi előtt. – Hő, hő, kiabáltak utána, … – Na fogd meg! – mondta édesapám, szokása szerint felülről rákiabálva a sógorra. (Móricz Zsigmond) Na jöjjön csak, üljön le – mondta az asszony. (Móricz Zsigmond) || a. [na v. nă] <Beszédre, elbeszélés folytatására biztató szóként:> no! □ Figyeljetek, derék história! "Halljuk! Tovább! Na s aztán!" (Petőfi Sándor) Na. Csak ki vele. Na. (Móricz Zsigmond) || b. [na v. nă] <Alvó személy költögetésében, nógatásában:> no! Kelj fel, na!
  • 3. [nă] (bizalmas) <Kérlelés, kérés színezésére:> no! Bocsáss meg neki, kérlek. Na, az én kedvemért.
  • 4. [na v. nă] <Csitításként, nyugtatásként:> no! □ Hanem hát mi dolgod velem? – Ej na. Hát csak ezen [= erre] járok, s rég nem láttam kendet. (Jókai Mór) Hallom, Martiny doktorral is tárgyaltál, pajtikám. – Na, neki nem mondtam el a lényeget; illetve csak a lényeget, annyit, amit neki hallani lehet. (Móricz Zsigmond)
  • 5. [na v. nă] <Vigasztalás, együttérzés kifejezésében, bevezető szóként v. ritk. hozzátoldásként:> no! Na ne gyötörd már annyit magad! Hiszen nagy veszteség ez, de gondolj a gyermekeidre is, na!
  • 6. [nă v. na] <Bátorítás, biztatás bevezetésére.> □ Na, ne félj, hiszen visszaadom. (Benedek Elek)
  • 7. [na] (népies) <Párbeszédben, megszólításra adott feleletként, kb. a. m.:> mondd, mit akarsz!; nos? □ Veres utolérte a feleségét. – Fiam! – szólt utána. – Na! – állott meg az asszonyka. – Az egész várost tűvé tettem már érted. (Móricz Zsigmond)
  • 8. [na v. ritk. nă] <Tiltás, elhárítás bevezetésére> Na, ne zavarj már!
  • 9. [na] (rendsz. erős nyomatékkal) <Erősebb fenyegetés bevezetésére>. Na megállj! Na, várjatok csak (, majd adok nektek)!
  • 10. [na v. nă] (erős nyomatékkal) (népies) <Lóindító szó után biztatásként, ill. ökörindító szóként>. Gyi, na! Na!
  • 11. [na] (gyak. erős nyomatékkal) <Elhatározás, elszánás kifejezésére.> □ S mi módon képzeled, hogy menekűlsz? | Hogy mi módon? nem tudom. – Na, megmondom hát én neked. (Arany János–Arisztophanész-fordítás) Na ezt megnézem, hol van? (Móricz Zsigmond)
  • II. <Kérdéssel kapcs., sürgetésként, ill. a felelet sürgetésére>.
  • 1. [na] <Kérdés bevezetésére, (türelmetlenül, izgatottan) sürgető szóként.> Na, mi lesz már?! Na, még mindig nem vagy készen?! □ [A főmérnök] felvette a kagylót és kérte a kezelőséget. – Halló, maga az, Máté? … Mi van avval a szénnel [= szénszállítmánnyal]? … Itt van? … – Na és? (Móricz Zsigmond) Ebben a pillanatban Péterfy dr. rohant be fejvesztetten … – Méltóságos úr – dadogta – a főügyész úr, a főügyész úr … . – Na, na, mi az? (Móricz Zsigmond)
  • 2. [na] <Kérdés után, a kérdés nyomósítására és a felelet sürgetésére>. Mire vársz na? □ Mi lelt, na? (Arany János–Arisztophanész-fordítás)
  • III. <Érzelmi mondatok kifejező, színező szavaként>.
  • 1. [na v. nna] (erős érzelmi hangsúllyal) <Bosszúság, bosszankodás, méltatlankodás, harag kifejezésére>. Na, már megint zavarsz! Na, tessék! Már megint itt vannak! Na, szépen vagyunk! □ Na, ez hallatlan; hát csakugyan meg akarsz bolondtani? (Móricz Zsigmond) Ejnye na, – mondta magában, – ez is csak utamba áll. (Móricz Zsigmond) A fene egye meg ezt az egész falut, – kiáltotta, – na itt nevelheti az ember a gyerekeit szelídeknek, jóknak! (Móricz Zsigmond)
  • 2. [na] <Csalódottság, lehangoltság, elkeseredés bevezetésére>. Na, mi jól megjártuk.
  • 3. [na] (rendsz. erős hangsúllyal) <Sértődött kijelentés, kérdés bevezetésére, gyak. a hát szóval együtt>. [Mondtam, hogy nem érdekel a dolog.] – Na és? □ "Ocskay László iszik, míg mi futunk!" – Na hát iszom! Ti meg fussatok … (Jókai Mór)
  • 4. [na] (rendsz. erős hangsúllyal) <Korholás, szemrehányás bevezetésére>. Na, ezt jól elrontottad! □ Na [,] te haszontalan, te istenátka, mit csináltál már megint annak a szegény öcsédnek… [?] (Móricz Zsigmond) Nyughasson a tekintetes úr, na, nézze meg az ember! (Móricz Zsigmond)
  • 5. [na] <Kötekedés, tréfás, gúnyos megjegyzés, ellenvetés bevezetésére.> □ Jól eresztették el [tanító úr] a kollégiumból. – Jól hát, azért bíztak rám dupla hivatalt. – Na, sokat ér, ha se egyik, se másik – kötekedett az éles nyelvű menyecske. (Móricz Zsigmond) Hát udvarol sokat? – Ugyan kinek? – Na! … A felső tízezer csupa szépségekkel van tele. (Móricz Zsigmond)
  • 6. [na] <Aggódás félelem, rosszat sejtés kifejezésében>. □ Fölmentem. Na, most lesz a haddelhadd! (Déryné) Na, ez cifra lesz! – fázódott [= félt, irtózott] előre Peterdy Helén. (Ambrus Zoltán) Na, nem tudom, hogy mi hogy leszünk, ha egyszer ide üti be valaki az orrát. (Móricz Zsigmond)
  • 7. [na] <Rendsz. állandósult szókapcsolatokban; csodálkozás kifejezésében:> Na lám, hogy kitaláltad! Csakugyan?! Na ne mondd! Hihetetlen! Na de ilyet!: a) (ez) hihetetlen! b) (tréfás) <csodálkozás színlelésére>. □ Nem hittem volna, hogy ezt is megérjem, E nagy malheurt [= malőrt] … vagy örömet (na, ni! Az ember ki se győzné mondani). (Arany János) || a. <Meglepetést tartalmazó kérdés bevezetésére.> Na, mi történt itt? || b. <Csodálkozást is tartalmazó rosszallás, megütközés kifejezésében.> Na, ezt nem hittem volna rólad!
  • 8. [n<ă> v. na] <Annak kifejezésére, bevezetésére, hogy vki kételkedik vmiben, nem hisz el vmit>. [Megettem húsz palacsintát.] – Na! v., ne mondd!
  • 9. [na] <Elismerés, dicséret bevezetésére.> Na, ezt én se csinálhattam volna jobban! Na, most kitettél magadért!
  • 10. [na] <Megelégedettség, kül. vminek befejezését, elvégzését kísérő megkönnyebbülés kifejezésében>. Na, eddig már eljutottunk (volna)! Na, ez is megvan! Na, ezen szerencsésen túljutottunk. Így na! □ [Csöngettyű.] Zúg és bömböl, még mindig nem fáradt el, noha már egy félórája ordít. Szakítsátok ki nyelvét a pimasznak. Egy-kettő, gyömöszöljetek papírt réztorkába, fojtsátok bele a szót. Úgy-úgy … – Na végre. Most elnémult. (Kosztolányi Dezső)
  • 11. [na] <Belenyugvás kifejezésében>. Na, nem baj (, legközelebb majd több szerencsém lesz). Ez bizony baj. Na de nem tesz semmit. □ Csak egy jó dákót. Ejnye. Nem ér e semmit. Nincs ezen egyen se bőr … Mindegy, na. (Móricz Zsigmond)
  • 12. [na] <Ráhagyás kifejezésében.> Na, nem bánom, menjetek csak! || a. <Előző közlés megerősítésének színezésére>. □ El lehet képzelni, hogy az már az utolsó volt, ha édesanyám engem Eszter nénémhez küldött. Az azt jelentette, hogy úgy érezte, halálos szükség van, s még halál árán sem lehet kapni. – Na igen, ez így volt, s az a kellemetlen, hogy az embernek napról napra, … szakadatlanul érezni kellett ezt a harcot. (Móricz Zsigmond) Aki tetszik, az a szép maguknak. – Na, jól van. Maga szép és nekem tetszik. (Móricz Zsigmond) || b. <Ellenvetést enyhítő igenlő felelet előtt.> □ Vannak elviselhető rokonok is. – Na igen – mondta az orvos –, a rokon az mind elviselhető, csak nagyon rátámaszkodnak az emberre. (Móricz Zsigmond)
  • 13. [na v. nă] (ritka) <Mentegetődzésben, magyarázkodásban olyankor, amikor a beszélő tudatában van annak, hogy nem (egészen) helyes, amit tett, ill. elmondott.> [Ennek ugyan jól elláttad a baját.] – Na, nem volt az olyan veszélyes. □ [A plébánosnak] soha semmi baja nem volt a betyárokkal, mert ő mindig kiadta nekik a komenciót, az alházban, a plébánián állandóan három teríték volt az asztalon, hogy ha betyár jelentkezik, akkor azoknak abban a szempillantásban tálalhassanak. Na hja, máskép ma nem megy. (Móricz Zsigmond) Ha mulatság van, sohase maradunk el. – Igen, csak az Elitebálról. – Na ja, ha én nem vagyok annak a kompániának tagja. (Móricz Zsigmond)
  • 14. [na] (rendsz. erős nyomatékkal) <Megállapítás után, nyomósító szóként>. Ennek így kell lenni! Na! □ Én nem vagyok ellene a rokoni dolgoknak, csak a magam részére nem szeretem [,] na. (Móricz Zsigmond)
  • 15. [na] Na mármost: <fejtegetésben, rendsz. új gondolat(sor) bevezető formulájaként v. összefoglalás bevezetéseként.> Na mármost képzeljük el, hogy …
  • 16. [na v. nă] <Tájékozódó kérdésként, kérdés bevezetésére, érdeklődést keltő szóként:> no?, nos? Na? Mi van? Na, mi újság? Na, hogy vagytok? □ Na és nyomnak-e valamit az apróságok? (Mikszáth Kálmán) Játszotok [majd otthon] egymással … . Na? Szerettek egymással játszani? (Móricz Zsigmond)
  • 17. [na v. nă] <Párbeszédet kezdő hangulatkeltő szóként, bizalmas beszédben>. □ Egyszer az ebédnél azt mondta Laci bátyám, s közben letette a leveses kanalat: – Na édesanyám … Hát most aztán sajnálhatja, hogy nem taníttatott ki! – Ugyan ne beszélj már örökké bolondokat. (Móricz Zsigmond)
  • IV. [na] (népies) <A közelben levő v. jelen levő személyre, tárgyra mutatás bevezetésére.> Na, itt vannak ezek a ládák, válassz közülük. □ Na, hát itt van a kaszárnya. (Móricz Zsigmond)
  • V. <Folyamatos elbeszélés semleges(ebb) áthidaló részleteinek hangulatkeltő szavaként>.
  • 1. [na] (népies) <Beszéd közben, az előadás folytatásának hangulatkeltő szavaként, gyak. de kötőszóval kapcs. rendsz. kitérés után a tárgyra való visszatérés bevezetésére.> … Na de aztán (egyszer csak) … Na, elég az hozzá … Na, hogy a beszéd fonalát el ne veszítsem … □ És írt egy szamár füzetet az új nevelésről. Na, nem fogja az ő új nevelését az én gyermekemen kipróbálni, a rongyos. (Ady Endre)
  • 2. [na] (népies) <Hosszabb elbeszélés, részletezés rövid összefoglalásának bevezető formulájában, rendsz. de kötőszóval kapcs.> Na de száz szónak is egy a vége: …; na de végül mégis csak …
  • VI. (bizalmas) <Búcsúzáskor, a beszélgetés befejezése után, a búcsúzó formula bevezetésére.> Na, szervusz. Na, Isten veled.
  • VII. (népies) Na meg: <a mondathoz utólag toldásként kapcsolt rész bevezetésére; kb. a. m.:> és persze, és természetesen. □ Az ő passiója az alchimia volt, na meg … az udvar szobacicusai. (Balázs Sándor)
  • VIII. (népies) <Megszólításra adott feleltként:> a) hallom; b) mondd, mit akarsz.
  • IX. [na] (rendsz. erős hangsúllyal) <Fokozást jelentő következményes mellékmondat részletezése helyett használt – érzelmet kifejező – szóként, olyankor, amikor a beszélő (szinte) nem is tudná logikusan kifejteni a következményt.:> … hogy (csak) na!: hogy no!, hogy még! □ Eötvös minden esetre akar veled találkozni. Most fedezett föl [téged] a magyar irodalomban, mint az egyszeri angol Pestet. Hanem aztán úgy el van ragadtatva, hogy na! (Gyulai Pál) Akkorát sóhajtott fel, hogy na! (Tóth K.)