MEGVIGASZTAL tárgyas ige
Megvigasztal vkit: <személy> vkinek a szomorúságát szavaival eloszlatja.
Néhány baráti, közvetlen szóval megvigasztalta. □ ő vigasztalt meg egyszer, amikor a ravatal előtt könnyeimben fuldokoltam
(Kosztolányi Dezső) Meg kellett
vigasztalni a hálátlan unokaöccs stiklije után, mely mint híre járt, ágyba döntötte. (Babits Mihály) || a.
Megvigasztal vkit vmivel: vkinek a szomorúságát ajándékkal v. egyéb kedveskedéssel eloszlatja.
Édességgel, süteménnyel vigasztalta meg a síró gyermeket. || b.
Megvigasztal vkit: <dolog> vkinek a szomorúságát hatásával eloszlatja.
Ha szomorú volt, gyermekének egy mosolya megvigasztalta. A bor, a társaság, a zene mindig megvigasztalja. □ Meg nem vigasztalt a hír, hogy te honn vagy. (Vörösmarty Mihály) A munka megvigasztal egy ilyen szegény özvegyasszonyt. (Petelei István)
- megvigasztalás; megvigasztalható; megvigasztaló; megvigasztalt.