Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

MŰVÉSZET [e] főnév -et, -e [ë, e]
  • 1. (csak egyes számban) A társadalmi tudat egyik formája: olyan alkotó tevékenység, amelynek célja a valóságnak bizonyos esztétikai elvek szerint, a szép érzését felkeltő eszközökkel való, az egyedi jelenségeket általánosító, tipizáló tükrözése, megjelenítése. Haladó, igazi művészet; a művészet eszmei tartalma; a művészet ágai, feladata; a művészet története; a művészet pártossága; művészet a művészetért: <a művészet öncélúságát hangoztató jelszó; l’art pour l’art>; a művészet barátja. A művészetet pártolja. □ Mit a művészet, tudomány Csodásat, üdvöst hagy nyomán, Adjuk meg e hazának azt A hervadatlan szép tavaszt. (Vörösmarty Mihály) A művészet nekünk… vigasztalásunk, szent hitvallásunk. (Ady Endre)
  • 2. (főleg többes számban) Ennek az alkotó tevékenységnek a kifejezés eszközei szerint elkülönülő vmelyik ága. → Ábrázoló művészet; díszítő művészet; spirituális művészet;utánzó művészet(ek). A fő művészetek: a festészet, a szobrászat, az építészet, a költészet, a színészet, a tánc, a zene. □ Művészetekkel is foglalkoztam, reprodukciókat gyűjtöttem. (Babits Mihály) || a. Vmely művésznek ez a tevékenysége. Arany János, Beethoven, Michelangelo, Munkácsy Mihály művészete. Az igazi alkotók művészetükkel a népet szolgálják. □ Lerészegítéd szomjas lelkemet Művészetednek édes italával. (Petőfi Sándor) || b. Ez a tevékenység vmely korban, ill. vmely nép v. más közösség körében. A görög, a római, a magyar művészet; a polgári művészet; a szocialista művészet; a középkor művészete. || c. Ez a tevékenység vmely esztétikai irányhoz való viszonyában. Expresszionista, impresszionista művészet; dekadens, formalista művészet; realista művészet; a klasszicizmus, a realizmus művészete. || d. Az alkotó művész tevékenységében megnyilatkozó tudatosság v. technikai készség. Nagy művészettel építette fel darabját. □ A művészetnek is legfőbb tökélye, Ha úgy elbú, hogy észre sem veszik. (Madách Imre)
  • 3. (csak egyes számban) (átvitt értelemben) Vmely tevékenységben nagyfokú tudásról, hozzáértésről v. mesteri ügyességről tanúskodó módszerek összessége. Hadi művészet; a kormányzás művészete; a gyógyítás, az olvasás művészete. □ No, valami nagy lóhajtási művészettel nem dicsekedem. (Móricz Zsigmond) || a. (gyak. gúnyos) Kiváló hozzáértéssel, finom érzékkel párosult ügyesség. A csábítás, a pénzszerzés művészete; (tréfás) nem nagy művészet: nem kell hozzá különösebb ügyesség, hozzáértés v. bátorság. Minden dolgát nagy művészettel intézte. □ Én csak kezdő vagyok a nemes művészetben, mi lakmározásnak neveztetik. (Vörösmarty Mihály) Egy csinos … nő, … ha … ért egy kicsit … a reklámcsinálás művészetéhez: ma már a színpadon mindent elérhet. (Ambrus Zoltán)
  • 4. (történettudomány) A hét szabad művészet: az i. e. III. század folyamán a hellenisztikus korban kialakult hét tudományág (nyelvtan, dialektika, retorika, számtan, mértan, zene, csillagászat). || a. (ritka, régies) Ördögi művészet: bűbájosság, ördöngös mesterség. Szóösszetétel(ek): 1. művészetbarát; művészetbölcselet; művészetellenes; művészetformáló; művészetkedvelő; művészetpártolás; művészetpártoló; művészetpolitika; művészetszemlélet; művészetszeretet; 2. beszédművészet; építőművészet, filmművészet; formaművészet; hadművészet; iparművészet; képzőművészet; konyhaművészet; mozdulatművészet; mozgásművészet; népművészet; szakácsművészet; szépművészet; színművészet; táncművészet. művészeti; művészetű.