NYEGGET  [e-e] tárgyas ige -tem, -ett [e, ë], ..essen [e-ë] (
népies, 
irodalmi nyelvben)
- 1. (hangutánzó) <Dudát> úgy nyomkod, hogy sajátos, szaggatottan nyekergő hangot ad. Nyeggeti a dudát. || a. (gyak. rosszalló, hangutánzó) <Zenét ezen v. hasonló hangszeren> így játszva előad. Polkát nyegget a dudáján. □ Egy dudás 
 nyeggette a tánczenét. (Jókai Mór) Arra gondolok, hogy 
 a temetésemen is gyászindulót nyegget az autódudán 
 (Móra Ferenc)
- 2. (ritka, rosszalló, hangutánzó) <Más hangszert> úgy szólaltat meg, hogy az hamis, kellemetlen hangokat ad. Mit nyeggeted azt a hegedűt, zongorát? □ Tudta a jámbor maga is, hogy nem hegedűre termett, azért nem is sokat nyeggette a szárazfát. (Móra Ferenc)
- 3. (ritka) Nyaggat (12) vkit, vmit. Minden képviselő elhagyja a maga helyét, összeállnak anekdotázni, vasútakat terveznek, minisztereket nyeggetnek informatiókkal. (Jókai Mór)
- nyeggetés; nyeggetett; nyeggető.