Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
MONDHATATLAN melléknév és határozószó, (régies) mondhatlan (költői)
I. melléknév -ul Szavakkal le sem írható nagyságú, kifejezhetetlenül hatalmas méretű v. fokú, igen-igen nagy; kimondhatatlan. □ Fenn hazám az égben, Mondhatatlan messzeségben, A csillagpályák között. (Kölcsey Ferenc) A három szekrény meséje ős, mint a világ, és szépapáinknak mondhatatlan örömet okozott. (Ambrus Zoltán) S őrt áll az udvaron az éj, A mondhatlan magasba, hol titkok mélye kékell Varázslámpát emelve: a tiszta, sárga holdat. (Tóth Árpád)
II. határozószó (minősítő jelző v. határozó előtt fokozó szóként) Módfelett, nagyon-nagyon; mondhatatlanul. □ Égi ajka, mint a gyenge szellő Lágyan ére legszebb földi ajkat, S csattanása, mint ezüst harangé, Mondhatatlan kedves és muló volt. (Vörösmarty Mihály)