Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. (választékos) Olyan, ami elmúlt. Múlt emlék, idő, nyarak, szenvedés. □ A kis asztal mellett egy ifju s egy lyányka, Fiatal pár, nem is a múlt időt hányja. (Petőfi Sándor) Vén gulyás ül a karszéken, Mult időkre emlékeztet. (Arany János) A földön, mint az almon elhevernek, Kérődzeni szalmáján mult ügyeknek, És mint taglót, várják a halált. (Juhász Gyula) || a. (ritka, költői) Kimúlt, meghalt, elpusztult. □ A szalonokban a könny is hamis Ott siratják a mult isteneket. (Ady Endre)
2. A mostani időpontot, időegységet közvetlenül megelőző. (A) múlt kedden, szerdán; (a) múlt évben, hónapban; (a) múlt nyáron, ősszel; a folyóirat múlt heti száma. A múlt órán eltelt az iskolában. A múlt nyár esős volt.
3. (nyelvtudomány) Múlt idő: a) az az igeidő, amely a cselekvést, történést, állapotot, létezést mint a beszélés v. az írás időpontját megelőzőt fejezi ki. Az író végig múlt időben beszél. b) az ige ragozási rendszerében ezt az igeidőt kifejező alakok összessége; c) vmely igének ebbe az igeidőbe tartozó alakja(i). A "megy" ige múlt ideje: mentem, mentél stb. || a. (nyelvtudomány) Múlt idejű, múlt időben álló. A "kértél" múlt igealak.
II. főnév -at, (-ak), -ja
1. Általában az elmúlt, lefolyt idő (a jelen és a jövő ellentéte). (Ez az elmélet, ez a szokás stb.) a múlté: a) elmúlt, többé nem tér vissza, nincs jelen; b) elavult, idejét múlta; a múltban: régen. □ Mert a boldogságra kevés csak a jelen A multon épül az s az emlékezeten (Tompa Mihály) S minden olyan mozdulatlan Mult jövendő tán együtt van Ebben az egy pillanatban? (Vajda János) Ahogy | sír , zokog és őrjöng a szív | majd elfárad s végűl megnyugoszik, | sóvár kínjából testvér percei | kelnek a multnak. (Szabó Lőrinc)
2. (kissé választékos) Átélt idő. Egy → darab múlt; nagy v. gazdag múltra tekint(het) vissza (→ visszatekint). || a. (kissé választékos) <Nemzet nép, állam stb. életében> fennállásától a jelenéig eltelt (történelmi) idő. E nép, e táj múltja. A nemzet viharos múltra tekint vissza. □ Megbünhödte már e nép A múltat s jövendőt! (Kölcsey Ferenc) || b. (kissé választékos) Vmely, a jelenlegit megelőző termelési mód, társadalmi, gazdasági, politikai viszonyok, körülmények, állapotok összessége. A múlt visszajáró kísértetei, maradványa; → visszatér a múltba; ócsárolja, szidja, visszasírja, visszasóvárogja a múltat. A múltat nem lehet visszahozni. □ Törjön ki börtönéből, a múltból, a szabadnak született új ember. (Karinthy Frigyes) || c. (kissé választékos) <Vki életében> az előző szakasz, ill. akkori élményei, tettei, magatartása. → Kísért a múlt; → fátyolt v. fátylat borít (vet) a múltra; szakít a múltjával. Múltjában sok olyan dolog van, amire nem szívesen gondol vissza. □ Tagadni multat, mellet verve, Megbabonázva, térdepelve (Ady Endre) || d. (kissé választékos, rosszalló) (birtokos személyraggal) Vkinek erkölcsileg, politikailag kifogásolható előélete. Múltja van. Olyan asszony, akinek múltja van. □ Én nem mehetek semmibe bele egykönnyen, nekem, tudod, múltam van. (Mikszáth Kálmán)
3. (nyelvtudomány) Múlt (I. 3) idő. → Befejezett v. végzett múlt; → elbeszélő v. történeti múlt; feltételes múlt; → folyamatos v. folyó múlt. Most a múltban ragozd ezt az igét! □ A föltételes múlt a bökkenő. "Született volna": tehát már nem született. (Kosztolányi Dezső)