A magyar nyelv értelmező szótára

MI [2] névmás, kérdő, vonatkozó és határozatlan Az 1303. lap második hasábjában a címszó sorában levő szófaj helyesen így: névmás, kérdő, vonatkozó, határozatlan és általános•

• I. kérdő (főnévi) -t, -je [e] I. <Főleg érzelmileg nem színezett mondatban.>
• 1. Miféle tárgy, dolog, cselekvés, folyamat, jelenség? Mi van a kosaradban? Mi lelt? Mi bánt? Mi van veled? Mi történik itt? Mire határoztad magad? Mire mész ezzel? Mire vitte az öcséd? Miről van szó? Mit akarsz? Mit keresel itt? Vajon mit hoz a jövő? Mivel szolgálhatok? Mivel leped meg a feleségedet? □ A mezőre ballag szépen, Ott megállt és körülnézett? Ejnye vajon mit szemlélhet? (Petőfi Sándor) Mit érezhet a méh, mikor a rózsa kelyhében hempereg? (Mikszáth Kálmán) Nem tudjátok, mi az: tigris barlangjába bocsátani be egy kisdedet. (Gárdonyi Géza) || a. (bizalmas) (egyes számú állítmánnyal is) <Több, ill. sok tárgy, dolog mindegyike iránt érdeklődve, mindegyikének megnevezését várva:> miféle tárgyak, dolgok? Mi minden? Mi mindent vettél? Mi mindenről beszélgettetek? || b. Mi más: a) az említetten v. a feltételezetten kívül még miféle (v. mely) tárgy, dolog? És még mi mást vettél?; b) valami egyéb, mint az említett v. a feltételezett dolog. Mi másról lehetne szó, mint…? || c. <Mondást, véleménynyilvánítást jelentő igével kapcs.; a szavakkal, esetleg egyetlen szóval kifejezett mondanivaló tudakolására.> Mit mondott? Mit szólsz hozzá? Mit beszélsz?: miféle furcsa dolgokat beszélsz? □ Mit mondok majd először is Kedvest, szépet neki? (Petőfi Sándor) Mit szólnának hozzá a taljánok, ha egyszerűen macskának neveznék a horgonyt? (Mikszáth Kálmán) || d. Mi…, mi nem v. se(m): <elbeszélésében a bizonytalanság érzékeltetésére:> nem tudhatni, hogy mi. Mit mondott, mit nem, de… Miről beszéltek, miről nem… Mit akart tőle, mit se, nem tudom. □ Végre mitől, mitől nem, az egyik nekibátorodva… lerakta szűrét. (Tolnai Lajos) || e. (bizalmas) (m értékű szóként) <Önállóan, rosszul értett szavak ismétlésére való felszólításként:> hogy mondtad?, jól értettem? Mi? Mégsem jön el? □ Nem is a hideglelésről beszéltem, hanem… – Mit, hanem? (Vas Gereben)
• 2. <A jelenlevő, a szóban forgó, részben ismert tárgy, cselekvés, folyamat, jelenség jellegét, mibenlétét tudakolva, pontosabb megjelölését kérve.> Mi ez (a csomag) itt? Mit jelent ez a zaj? Mi (az) a villamosság? Mire véljem ezt a szokatlan fellépést? Mik azok a hibák? Mi a baj? Mi a teendő? □ Nem félek a haláltól, mert tudom mi. (Kosztolányi Dezső) Mi vagyok én? Felelj. (Szabó Lőrinc) || a. <A jelenlevő, a szóban forgó nem eléggé ismert v. távol levő, ismeretlen személy> származását, jellemét, társadalmi helyzetét, a beszélő v. a szóban forgó személyhez való viszonyát, egyéb körülményeit, főleg foglalkozását tekintve miféle ember? Mi a bátyád? – [Munkás.] Mi ez az ember, barát vagy ellenség? Mi vagy te? Egy nagy senki! Mi lett Jóskából? □ S anyánkat, ezt az édes jó anyát, | Oh Pistikám, szeresd, tiszteld, imádd! | Mi ő nekünk? azt el nem mondhatom. (Petőfi Sándor) Miféle tündérlány? Kinek mije, kije? (Mikszáth Kálmán) || b. <A szóban forgó személy, tárgy, dolog nevét tudakolva, megnevezését kérve.> Mi a neve?: hogy hívják? Minek hívják, nevezik ezt?: hogy hívják? □ Minek nevezzelek? (Petőfi Sándor) || c. <Vmely tárgy, dolog árát tudakoló kérdésként;> mennyi? Mi az ára ennek a kabátnak? Mibe került a kalapod? Mire tartja ezt a csirkét?
• 3. (m értékű szóként) (bizalmas) <Kérdő mondat után igenlő válasz sürgetéseként.> Rossz fát tettél a tűzre, mi? Szép leány, mi? □ [A báróné] Vén asszony. Ön is szeretgette mi? (Tolnai Lajos) II. <Érzelmileg színezett mondatban, gyak. a kérdő jelleg háttérbe szorulásával.>
• 1. <Csodálkozó kérdésben.> Mit látnak szemeim?: csakugyan ez a tárgy, dolog van itt?! csakugyan ez történt?! (, amit látok?) || a. Mit tesz isten: furcsa, de az történt, amit mondani fogok. Megyek az utcán, hát, mit tesz isten, szembe jön velem egy volt osztálytársam, akit rég halottnak hittem. || b. Mi nem <csodálkozás, megütközés kifejezésében:> milyen furcsa, rendkívüli dolog. Mi nem jut eszedbe?! Mire nem gondol ez a gyerek?! Miket nem beszélsz?! □ Bátyám uram, mit nem kell hallanom? (Petőfi Sándor)
• 2. <Harag, bosszúság, felháborodás v. nagyfokú kíváncsiság kifejezésére; gyak. értelmezőszerű nyomósító szóval; ez a nyomósító főnév ma rendsz. névelővel áll; névelő nélkül régies.> Mi az ördög jutott eszébe? Mi a csudát csináljak? Vagy mi a szösz? □ Vagy mi az ördög lelt?… (Petőfi Sándor) Mi a fenének jöttem én ide[?!] (Móricz Zsigmond) || a. (m értékű szóként) <Felháborodott kérdésként, vmely bántó megjegyzésre v. szavakkal ki sem fejezett feltevésre válaszul.> Mi? Én hazudtam? □ Mit? nem vagyok én az Ég üstököse? (Arany János) || b. Hát még mit nem! v. (ritka) hát még mi!: <méltatlankodás, felháborodás, visszautasító felkiáltás vmely nem várt kívánságra v. kijelentésre>. Karórát is most akarsz? Hát még mit nem! □ Mit? Maga akarja betűzni [a rózsát a hajamba]? Hát még mi? Hogy a hajam közt babráljon? (Mikszáth Kálmán) Egy gallérra valót még adok. – Még mit nem! szólt Janka felindulva. (Móricz Zsigmond) || c. Majd megmondom, mi!: <bosszús felkiáltásként, fenyegetésként vmely erős v. illetlen szó helyett>. [Kérek pénzt.] – Kapsz, majd megmondom, mit! [Igaz, hogy a menyasszony kétszobás lakást kap hozományul?] – Kap ám majd megmondom mit!
• 3. (feltételes módú igével) Mit (…) nem…!: <teljesülhetetlen vágy kifejezésében:> milyen (nagy, jelentékeny, értékes) dolgot; [állító szerkezettel:] bármit. Mit meg nem próbáltam volna, csak…! Mit nem adnék érte, ha…! □ Mit nem tettem volna érted, Szép kis szőke gyermekem! De szerelmem bemutatni Megtiltotta végzetem. (Petőfi Sándor) Mit nem adtam volna egy ilyen… bajért én is. (Móricz Zsigmond)
• 4. (kérdő v. felkiáltó hangmenettel) <Választ nem váró, általánosan tagadó közléshez hasonló értelmű kérdésben, főleg méltatlankodás, rosszallás kifejezésében; a magától értődő felet: semmi!> mit is várhattam tőle?! Mit tehettem volna?! Mi van abban, ha…?: semmi különös nincs benne. Mit ér ez? Mit tudsz te erről? □ Mit csinálna kinn az ember ilyen tájban? (Petőfi Sándor) –41 <Ugyanilyen mondatban, megszorító kiegészítéssel.> Mit is mondhattam volna, ha már olyan nagyon izgatott volt? –42 <Értelmezőszerű nyomósító szóval; e szó ma rendsz. névelővel áll; névelő nélkül régies.> Mi a csudát is csinálhattam volna? || a. <Felkiáltásban:> milyen jó, szép dolog!, ill. milyen rossz, csúnya dolog! Miket csinál! Az ember azt se tudja, mit gondoljon róla! □ És miket mond, milyen kedveseket. Gyöngédeket, jókat. (Móricz Zsigmond) || b. Mi minden!: milyen sok mindenféle tárgy, dolog! Mi mindent összebeszél! Mi mindent hurcol magával a táskájában! □ De még mi minden történt azalatt! (Arany János–Arisztophanész-fordítás)
• 5. Vagy mi: a) <fölényes v. gúnyos, megvető felkiáltásként>. Én szolgáljalak ki, vagy mi? Apád vagyok, vagy mi?; b) <bizonytalanság, határozatlanság és ezzel kapcsolatos lekicsinylés, fitymálás kifejezésére:> valami olyasmi, valami az előbbihez hasonló. Egy napló vagy mi.
• II. kérdő (melléknévi) (csak tárgyra, dologra vonatkoztatva) I. <Főleg érzelmileg nem színezett mondatban.> (népies, régies) Milyen?, miféle? □ Jaj de mi hangok ezek! (Petőfi Sándor) Hogy és miképpen gazdálkodjak? Mi könyveket vegyek? (Gárdonyi Géza) || I1 <Számos állandósult szókapcsolatban, az előbbi jelentéssel a köznyelvben is.> Mi jogon? Miokból? Mi célja van? Mi baj? Mi bajod? Mi újság? Mi hír Pesten? Mi jót hoztál? Mi szél hozott ide? Mi járatban vagy? □ Mi dolog az, hogy kigyelmed Bajuszát levágja tőbe? (Arany János) II. <Érzelmileg színezett mondatban.>
• 1. Milyen (furcsa, szokatlan, helytelen)? Mi dolog ez?
• 2. <Felháborodás, visszautasítás kifejezésében.> □ Mi okon, mi jogon mondaná azt róla: "nem adom." (Jókai Mór)
• 3. (irodalmi nyelvben) <Felkiáltásban, fokozó értelemben:> milyen nagy, milyen feltűnő. □ S óh mi vakság! fölemelte még a Népszerűség őket paizsára. (Petőfi Sándor)
• 4. <Felkiáltásban, kérdő hangsúllyal, feleletet nem várva. A kérdés közel áll az általános tagadással kifejezett közléshez.> Mi közöm hozzá? Mi gondom rá? Mi szükség rá, hogy…? □ Mi szükség setétben bódorogni? (Katona József) Süvölt a zivatar… Eső és hó szakad. | Mi gondunk rá? (Petőfi Sándor)
• 5. Mi tagadás? v. mi tűrés-tagadás?…: nehezemre esik ugyan elismerni, bevallani, de nem tagadom, hogy… Sokan voltunk, de, mi tagadás, én nem a legjobban éreztem magam. □ Ezt akkor különösen méltányoltam, és – mi tűrés, tagadás – ma is méltányolom. (Kosztolányi Dezső)
• III. kérdő (határozószóként) (régies, költői) <Rendsz. jelzős kapcsolat v. melléknévi állítmány előtt, felkiáltásban:> milyen nagy fokban, mértékben; mennyire, milyen. □ Legkivált az esték ilyenkor mi szépek! (Petőfi Sándor) Oh mi pogány beszéd! (Jókai Mór)
• IV. (-t ragos alak, kül. határozószóként) <Érzelmi mondatokban.>
• 1. Mit: <türelmetlen kérdésként olyankor, ha vmit helytelenítünk:> miért?, minek? No mit bámulsz? Mit háborgatsz? Mit kínozod azt a macskát? Mit lopod a napot? □ Te átkozott kis alvó, mit mosolygsz? (Katona József) Oh, csillag, mit sírsz! Messzebb te se vagy, Mint egymástól itt a földi szivek? (Tóth Árpád)
• 2. Mit: <a kérdésben a tagadó felelet benne foglaltatik, erős érzelmi nyomatékkal:> egyáltalán nem. Mit bánom én? Mit érdekel téged? Mit gondolok vele? Mit törődik ő azzal? Mit tudom én? □ A leány letérdelt Riumin mellé. Mit nézte az, hogy ez férfi, lehúzta róla felső öltönyét. (Jókai Mór) Mit tudom én abból [= a Ferenc névből], melyik malac ki ökre. (Mikszáth Kálmán)
• 3. <Felkiáltásban, lekicsinylésként:> mit (nekem, neked stb.): mit jelent?, mit számít?, mit ér? Eh, mit!: bánom is én az egészet! Mit nekem az egész családi viszály? □ Mit nekem te zordon Kárpátoknak | Fenyvesekkel vadregényes tája! (Petőfi Sándor) Amit mi többiek tettünk, az mind semmi. Mit Bem… hadjárata? Mit Perczel Mór… harcai? (Jókai Mór)
• V. vonatkozó (kötőszóként, főnévi)
• 1. (közmondásokban régies, egyébként választékos) Ami (I). Mit a szeme meglát, keze ott nem hagyja. □ Mindenről akarok, mi nekem kedves vala, tudni. (Petőfi Sándor) Minden, mi új, felém üget. (Ady Endre) || a. S mi több: s ez még az előbbieknél is többet jelent. □ A románc nem volt rossz, s mi több: elég világos értelmű. (Jókai Mór)
• 2. (ritka) Amely (II). □ Ha föld volnék, mit kapás vénje tört, | csicsókás volna az a krumpliföld. (József Attila)
• 3. (rendsz. tárgyként) Van mi: van valami (elég), ami. Van mit aprítania a tejbe. Nincs mit mondjon. [Köszönöm.] – Nincs mit: <a köszönetet elhárító szokásos fordulat>.
• VI. határozatlan (főnévi)
• 1. (elavult, irodalmi nyelvben) <Ha v. mikor kötőszóval bevezetett mondatban:> valami. Ha mit nem néznék…: nem sok híja, hogy… □ Ha mit nem néznék: azonnal elbocsátanám a kisasszonyt a házamtól. (Tolnai Lajos)
• 2. Majd mit mondok (mondtam): most majdnem valami erős szót használtam. □ Majd mit mondok az anyai tanácsának. (Csiky Gergely)
• 3. (népies) <Vele egyenrangú mondatrészhez csatlakozva:> vagy más ilyesmi; és még valami (hasonló); s a többi efféle. □ Pedig négy nap óta csak gombát mit evett. (Arany János) Nem kínozta el lápisszal, mivel a beteg szemet. (Móra Ferenc)
• VII. határozatlan (melléknévi) (elavult, költői) <Ha v. mikor kötőszóval bevezetett mondatban:> valamely; valamennyi. □ Most, ha mi lisztlángot őrölt e garad [= garat], Mind korpa ez. (Arany János) Ha mi bűnt megbántak, száz annyit vétkeznek. (Arany János)
• VIII. általános (főnévi) Mi sem: <a tagadás általánosítását kevésbé hangsúlyozó kifejezésként:> (szinte) semmi. Mintha mi sem történt volna… Mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy… □ Madárfüttyről Mit sem tud a corpus juris [= a törvénykönyv]. (Arany János)
• IX. általános (melléknévi) (népies) Mi… sem <a tagadás általánosítását kevésbé hangsúlyozó kifejezésként:> semmiféle. □ A hajó… könnyen haladt, a legényeknek mi dolguk sem volt. (Tömörkény István)
• X. (Kérdő-vonatkozó-határozatlan névmással v. ilyen határozószóval kapcs.) <Általánosító értelmű közlésben:> közelebbről meg nem határozott és meg nem nevezett bármely tárgy, dolog; bármi; valami; ami. Akárki mit mondjon… Hol mit talált, elvitte. Ki mit szeret, abból vegyen. Ki minek nem mestere, hóhéra az annak. □ A jó nép mindenféle apróságot hozott vagy küldött: babot, krumplit… kinek mije volt. (Gárdonyi Géza)
• Szóösszetétel(ek): ami; akármi; bármi; némi; semmi; valami.