Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
I. melléknév Olyan <személy>, aki meszel (1). A meszelő asszony telefröcskölte az ablakokat.
II. főnév -t, -je [e] Ecsetszerű, rendsz. lószőrből készült, hosszú nyélre erősített eszköz, amellyel meszelni szoktak. □ Arcod fehér, mint a bemártott meszelő. (Petőfi Sándor) Esik, hogy nőjjön sár meg bodza, | csak egy hűvösen heverő | répa, egy jámbor meszelő | meg én hallgatjuk gondolkodva. (József Attila)