NEGÉD [e] főnév -et, -e [ë, e] v. -je [e] (
régies,
irodalmi nyelvben)
- 1. Anyagi, társadalmi helyezten, szellemi, testi kiválóság érzésén alapuló, fölényes magatartás; büszkeség. □ Mind ezt ő nem tudva halad nemes úri negéddel, Fenn viszi jó kardját a kisded Egerbe segédűl. (Vörösmarty Mihály) Estefelé újra megjelent
a hadnagy, nagyon szelíd volt, semmi negéd, semmi hetykeség a magatartásán. (Mikszáth Kálmán)
- 2. Magakelletés, kényeskedés; szenvelgés. Katinka bosszús negéddel ütött Kálmán kezére. (Jókai Mór)
- 3. Szeszély (1). □ Néhány nőt kardra hányatál negédből. (Madách Imre)
- 4. A negédnek (12) az arcon v. a testtartásban való megnyilatkozása. □ A gyermeteg
arcra valami dac, valami negéd tévedt. (Kemény Zsigmond)