MENYECSKE [ë-e-e] főnév ..két. ..kéje [e] (
népies)
<Megszólításként is.> Fiatalasszony, ifiasszony.
Kackiás, nyalka, sudár menyecske. Az esküvőn mindenki megtáncoltatta az ifjú menyecskét. □ A jól nevelt leányokon Minden szemek kapának, Elhordta a szerencse, Már mindenik menyecske. (Fazekas Mihály) Első napon szava se volt az új menyecskének. (Arany János) Egyetlenegy fillérem sem volt, mikor hazavittem a menyecskét. (Móricz Zsigmond) || a. Általában fiatal(abb), rendsz. csinos, eleven, (élet)vidám asszony.
Csárdás menyecske; huncut, kacér, kikapós, nyelves v.
pergő nyelvű, tüzes, tűzről pattant, ügyes menyecske. □ Hajtják a fekete kecskét, Verik a barna menyecskét. (népköltés) Mint a szélvész repűl a szánka
, Virgonc ifjakkal ülve rajta Sok szép menyecske s hajadon. (Tompa Mihály) Érdekes kinézésű, pompás termetű asszony vagy
, eszes menyecske vagy
(Kaffka Margit)
- Szóösszetétel(ek): menyecskekor.
- menyecskés; menyecskézik.