MANDARIN [2] főnév -t, -ok, -ja (
történettudomány)
<A császári Kína feudális társadalmában> megfelelő képzettség alapján kinevezett s a vezető réteghez tartozó tisztviselő, hivatalnok.
Bartók darabjában a csodálatos mandarin végül is elpusztul. □ A grófnő
ajánlja ezt a csodaszert. Pekingben készítik, csupán a mandarinok számára. (Jókai Mór) Bölcs és vén és mandarin vagyok
Este lugasokban üldögélek,
| s akkor úgy süt rám a lampion, | mint a hold süt át a patakon. (Babits Mihály)