MINDENÁRON [n-á] határozószó, általános
<Főleg kívánságot, szükségességet, hajlandóságot jelentő igék és kifejezések mellett:> még kockázat, áldozat, engedmény árán is, a lehetetlennel is dacolva; feltétlenül, mindenképpen, okvetlenül.
Mindenáron el szeretne vmit érni. Mindenáron békességet kell teremteni a családban. Kész volt rá, hogy mindenáron megegyezzen. □ Értésűl adta Bence a fiúnak, | Magát anyja miatt sohse adja búnak
| Csak látni szeretné Miklóst minden áron. (Arany János) || a. (
túlzó) <Annak kifejezésére, hogy a beszélő v. a szóban forgó, esetleg odaértett személy múlhatatlanul szükségesnek tart, ill. erősen kíván vmit.>
Ha mindenáron tudni akarod, megmondom. Mindenáron beszélnem kell vele. A mindenáron való feltűnési vágy okozta vesztét. □ Böske mindenáron el akar utazni este az urával újságolta apa. (Babits Mihály)