MEGSÁNTUL tárgyatlan ige
<Ember, állat> egyik vagy több lábára sántává lesz; sántává, bicegővé válik.
Csak a fejét, hogy meg ne sántuljon! A baleset következtében féllábára megsántult. Árokba ugrott a Villám, és a hátsó lábára megsántult. □ Mind az öt szürke megsántult. (Jókai Mór)
- megsántulás; megsántuló; megsántult.