MUSKOTÁLY főnév -t, -ok, -a
- 1. Sajátságos, kellemes illatú és zamatú szőlőfajta, ill. az ezt termő szőlőtő. Külön szüretelték a muskotályt. □ Elég ideje maradt Tóth Mihálynak, hogy a szőlője
úgyszólván minden tőkéjét megismerje,
az góhír [= gohér], muskotály, kadarka
(Mikszáth Kálmán)
- 2. Ebből a szőlőből sajtolt bor. Két palack muskotály.
- 3. Ehhez hasonló illatú, zamatú dohány v. gyümölcs. □ Nagy nevetség lesz abból, ha rajtakapják, hogy ő zágoni fenyőlevél-tobákkal veszejti meg [= hamisítja meg] a török muskotályt. (Móra Ferenc)
- Szóösszetétel(ek): muskotályalma; muskotálydohány; muskotálykörte; muskotályszilva; muskotályszőlő.