Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
I. melléknév -n v. -en [e]
I. <Minőség jelölésére, minősítésre.>
1. (régies) Egészséges feszességgel keményen álló. □ Csak egy nyavalyát küld [a halál] és merő Derekakból kifogy az ifjúi erő. (Csokonai Vitéz Mihály) || a. (régies) Hajlékonyságot nélkülöző; merev, megmerevedett. □ Testem meghűlt, már merő, Nincs bennem semmi erő. (népköltés) A csúz miatt ujjai bogosak és merők. (Kemény Zsigmond) || b. (választékos) Merőn v. merően: a) szilárdan, mozdulatlanul és egyenes tartással. □ S az összehangozó szivek között Magam ne álljak, mint a szirt, merőn. (Vörösmarty Mihály) Vas-rostélyos kicsiny ketrecben áll Az oroszlán Ott áll merően, méltóságosan. (Petőfi Sándor) || b. <erős lelki megrázkódtatástól> meredten, megmerevedve, dermedten. □ Haloványan hófehér szobornál | Szép Ilonka némán és merőn áll. (Vörösmarty Mihály) Ildikó most is ott űl Keve ölében | Amint ezt meglátja jó Barangó vitéz, | nincs ereje szólni, csak merőn áll és néz. (Petőfi Sándor) || c. (elavult) Megfeszített izmokkal, görcsös merevséggel. □ Merően szorítá kezébe azon iratot. (Jókai Mór) || c. (elavult) Merőn v. merően: teljesen. □ Judit leányomat mindenből merően és egyenesen kizárom és kitagadom. (Jókai Mór)
2. (ritka) Kimeredő, kidülledő, meredt <szem, tekintet>. □ Fekete szemei merőre kidagadtak. (Vas Gereben) Török Bálint merő szemekkel nézett a hangok felé. (Gárdonyi Géza) || a. <Nézést jelentő igék és szókapcsolatok mellett:> merőn v. merően: tekintetét egyenesen és kitartóan vkire, vmire irányítva, ill. egy bizonyos irányba szegezve. Merőn néz vkit, vmit; merően maga elé, a távolba néz. □ Bámulatos szemeit lassan fordítja s merően A táltosra tekint. (Vörösmarty Mihály) S merőn szemléltem fényes arculatját. (Petőfi Sándor)
II. <Kirekesztés kifejezésére, fokozó értelmű jelzőként.>
1. (gyak. a csupa szóval együtt) (népies, régies) <Kül. anyagnév jelzőjeként:> semmi egyébből, mint a szóban forgó dolgokból álló; csupa. □ A fala ezüstből volt, az ablakok rajta gyémántból, a teteje merő aranyból (népköltés) Itt, ki szerette a Múzsákat, | Nevével kérkedő táblákat Merő gyémántokból talál. (Csokonai Vitéz Mihály) Minden öltözet csupa merő arany volt. (Jókai Mór)
2. (gyak. az egy szóval nyomósítva) (népies, túlzó) A jelzett szóval kifejezett anyaggal teljesen beborított; csupa, tiszta. □ Mosd meg arcodat, Hiszen merő vér. (Petőfi Sándor) Ahogy a vár alá érkezett, látszott, hogy arca merő egy vér. (Gárdonyi Géza) A többórás lovaglás megjuhászította, s merő egy tajték volt az egész teste. (Móricz Zsigmond) || a. (választékos) <Főleg elítélendő tulajdonságot, nemkívánatos állapotot stb. jelentő elvont főnév előtt:> nem egyéb, mint (nagyfokú); valóságos, tiszta, kész. Merő formaság, gyávaság; merő veszedelem. Merő véletlen volt a találkozás. Merő hazugság, merő kitalálás, amit mond. □ Agyában merő zavar volt. (Jókai Mór) Arca merő tiszta becsület. (Vajda János) No ez merő őrültség! (Gárdonyi Géza)
II. határozószó
1. (melléknév előtt) (régies) Valósággal, egészen, teljesen. □ Vakmerő, néha merő vak, de annál rosszabb számító (Széchenyi István) A durva Pyrrhus Tetőtül talpig most merő piros. (Arany JánosShakespeare-fordítás)
2. (határozó előtt) (népies v. választékos) <Annak kifejezésére, hogy a szóban forgó körülményen kívül semmi más körülmény szerepére nem kell gondolnunk:> csak, csupán, pusztán. Merő dacból, gőgből. □ Merő becsületességgel nem lehet könnyen meggazdagodni. (Csiky GergelyMolière-fordítás) Merő csúfságból toldtak a két predikátumhoz még kettőt. (Mikszáth Kálmán) Feláldoztam magamat csupa merő jószívűségből. (Móricz Zsigmond)