MÉSZÁROL tárgyas ige -t, -jon (gyak. hangsúlyos határozóval)
<Sok embert, ritk. állatot> a szóban forgó időben v. idő alatt kegyetlenül meg-, ill. leöl.
A tatárok mészárolni kezdték a falu lakosságát. A gyarmatosítók halomra mészárolták a védtelen bennszülötteket. □ Losonczi
| Biztatja vitézit: "Veszni tért a hitlen, |
Elfogyott a porjok, ma egyet sem lőttek, Most csak, mint juhokat, mészároljuk őket." (Arany János) [A vadászat] nem abból áll, hogy az ember mentül több vadat rakásra mészároljon. (Jókai Mór)
- Igekötős igék: lemészárol.
- mészároló.