Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. (irodalmi nyelvben) Szótlanul elgondolkozó, csendesen magába mélyedő <személy>. □ Szép szivárványt, barna felhőn, Nézte ábrándos fiú, Egy sovárgó méla gyermek. (Arany János) De a bölcs madár mosolyra csalta méla lelkem ujra. (Babits MihályPoe-fordítás)
2. (irodalmi nyelvben) Az ilyen személyre jellemző, rá valló <cselekedet, magatartás>. Méla tekintet. □ Hegy-völgyön mélán bolygok én A halvány ősznek idején. (Tompa Mihály) Áll. És néz mélán azzal a bársonyos szép szemével. (Gárdonyi Géza) Nevess, Philoklet méla mosolyod | Jól esik nekem, mint az őszi nap. (Tóth Árpád)
3. (irodalmi nyelvben) Ilyen magatartásra késztető v. ilyen hangulatot kifejezni, megtestesíteni látszó <dolog, jelenség>. □ Hányféle dolgok nem jutottak eszébe! | Előtte lebegett édes anyja képe, Mint mikor hozzá ment búcsuvétel végett Akkor is oly csendes méla éjszaka volt (Arany János) Lemegy a nap. A nyáj hazatér. | Távolba vesz el halk, méla kolompja. (Vajda János)
4. (irodalmi nyelvben) Olyan <állapot, érzés, cselekvés>, amely szótlan elgondolkodással, csendes magába mélyedéssel jár együtt. □ A vadász ül hosszu méla lesben. (Vörösmarty Mihály) Enyésző nép, ki méla kedvvel Multján borong. (Arany János) || a. (választékos, gúnyos) Méla undor: magába fojtott, csendes u.