Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. (elavulóban) Vmely ipari szakma, főként a kézműves ipar vmely ága. Mesterségből él; vmely mesterséget elsajátít, folytat, (ki)tanul, űz. Mi a mestersége? Mesterségre adta a fiát. Maga választotta ezt a mesterséget. Az apja mellett tanulta a mesterséget. □ Az inas többnyire háziszolga szerepet viszen, s a mesterségből nem tanul öt év alatt annyit, mennyit egy jó ipariskolában félév alatt tanulhatna. (Kossuth Lajos) Nem volt olyan mester, aki remeket tudott csinálni. Nem is tudta a mesterségét, munka közben tanulgatta. (Móricz Zsigmond) || a. (régies) Általában ipar, technika. □ Lakásunk fényes palota; Mindent találni benn, mit a mesterség adhata, Hogy légyen kényelem. (Petőfi Sándor)
2. Általában vmely foglalkozási ág, hivatás, kenyérkereseti mód. Könnyű, nehéz mesterség; ez nem mesterségem v. ez nem vág a mesterségembe: ehhez nem értek, ezt nem szoktam csinálni; nem kenyerem. Ez nem valami finom mesterség. A hóhér foglalkozása szomorú mesterség. Érti a mesterségét! □ A beszéd nem mesterségem. (Tolnai Lajos) Táblabíró volt az édesapja, S mióta az örökébe lépett, Folytatja az ősi mesterséget. (Kiss József) Élni mindenkinek kell, és mindenki olyan mesterségből él, amilyenhez ért. (Móra Ferenc) Ha rikkancs volna mesterséged, | segítnék kiabálni néked. (József Attila) || a. Vmely tevékenységnek bizonyos szabályokhoz kötött sajátos módja. Érti a verselés mesterségét. Nem utolsó a boglyarakás mesterségében sem. □ Még az ágyvetésnek is mestersége van. (Jókai Mór) || b. (ritka, bizalmas, rosszalló) Vmely állandóan v. gyakran folytatott ellenszenves, káros, ártó tevékenység. Mindig törtető talpnyaló volt, s most is régi mesterségét próbálja folytatni.
3. (átvitt értelemben, ritka) Készség, tudás. Elsajátította az írás mesterségét.
4. (átvitt értelemben, régies) <Vminek a sikeres elvégzésében, megtételében> nagyfokú ügyesség, furfang. Nem (nagy) mesterség (kell hozzá): nem nehéz (dolog). □ Mesterség volt úgy szólnom velök, hogy egymást észre ne vegyék. (Vörösmarty Mihály) A gardát nem mesterség elfogni. (Jókai Mór)
5. (népies, régies) Eszköz, szer, szerszám, amellyel vmit meg lehet csinálni, végre lehet hajtani. □ A királykisasszony igen nagyon beteg. | Ki meggyógyithatja, bizony meg nem bánja: A maradéka is nagy ur lesz utána: Ha hát tud valaki olyan mesterséget, Jelenjen meg, bővebb tanakodás végett. (Arany János)