MEREDEZ [e-e-ë] tárgyatlan ige -tem, -ett, -zen [e, ë, ë] meredezik [e-e-ë]
- 1. (rendsz. 3. személyben) (kissé választékos) Csoportosan, itt is, ott is mered (4), (ki)áll, emelkedik vmi. Kémények meredeznek a háztetőkön. Nagy sziklák meredeznek az égre. Néhány jegenye meredezik az ég felé. □ Az állán öt darab hosszú ősz szőrszál meredezett. (Mikszáth Kálmán) A régi jegenyefasor sudarai
nyurgán meredeztek a sáros, fekete út két oldalán. (Kaffka Margit)
- 2. (ritka) (főként meredez alakban) hosszasan rámeredve, meredt szemmel néz, bámul vkire, vmire. □ A vendégek
még nincsenek abba a kényelembe helyezve, hogy egymással mind megismerkedtek volna, s csak úgy meredeznek egymásra, mikor két ismeretlen találkozik. (Jókai Mór) A kocsis szemei bambán meredeztek szerte. (Mikszáth Kálmán)
- Igekötős igék: felmeredez; kimeredez; lemeredez.
- meredezés; meredezett; meredező.