MERÉSZKEDIK [e-ë] ige -tem, -ett, -jék (-jen) [e, ë, ë] (kissé
választékos)
- 1. tárgyatlan Merészen, a következményekkel nem törődve arra vállalkozik, hogy vhová elmegy. Merészkedik vhová. Akik közelükbe merészkedtek, elvesztek. || a. tárgyatlan (átvitt értelemben, rosszalló) Vmeddig merészkedik: van annyira merész, hogy vminek az elkövetésére szánja el magát. Odáig merészkedett, hogy
- 2. tárgyas (csak főnév igenévvel mint tárggyal) (ritka) Merészel. Ne merészkedj eltávozni! □ Szigorúan rámparancsolt, hogy ne merészkedjem ott késlekedni, hanem iziben takarodjam haza Pestre. (Táncsics Mihály) Egy
kiszolgált káplárt merészkedtek így csúffá tenni
(Mikszáth Kálmán)
- Igekötős igék: átmerészkedik; bemerészkedik; felmerészkedik; kimerészkedik; lemerészkedik; odamerészkedik; visszamerészkedik.
- merészkedés; merészkedett; merészkedő.