MERÉSZEL [e-ë] tárgyas ige -t, -jen [ë], (főleg főnév igenévvel mint tárggyal) (
választékos)
Merészen, vakmerően, esetleg arcátlanul vállalkozik vminek a megtételére.
Hogy merészelt idejönni? Megharagudott, mert bírálni merészelték. □ Ne merészelje senkinek elbeszélni, hogy itt voltam
(Eötvös József) || a. (
választékos) Van bátorsága vmit megtenni; mer [1]. □ Csak egy hét múlva merészelt a tanyáról visszatérni. (Krúdy Gyula)