MINDKÉT számnév, tőszámnév (csak melléknévi) (kissé választékos)
Az ismert, a szóban forgó kettő közül egyik is, másik is; <kettőről szólva:> mindegyik, mindenik; mind a két
Mindkét esetben: mindkét részről. Mindkét szemére vak. A gyűlés végén mindkét határozatot elfogadták. □ Mindkét dologban van valami démoni, megfoghatatlan
(Péterfy Jenő) Ott ült a zsöllyében
Mindkét kezével megfogta bársony karfáját. (Kosztolányi Dezső)