MINŐSÍTÉS főnév -t, -ek, -e [ë, e]
- 1. Általában a minősít (1, 34) igével kifejezett cselekvés, eljárás; az a cselekvés, hogy vmit, vkit minősítenek, ill. az a tény, hogy vki minősít vmit, vkit. Az áru, a föld, a termékek minősítése; a bűntett minősítése. || a. (műszaki nyelv, kereskedelem) Vmely terméknek, gyártmánynak, árunak a szabvány v. más elv alapján minőségi osztályokba sorolása. A minősítés felelős munka.
- 2. (hivatalos) Vmely személy (hivatali) munkájának, működésének, magatartásának hivatalos megítélése, elbírálása. Lelkiismeretes, titkos minősítés; a pedagógusok, a tisztviselők minősítése. A főnököt bízták meg a minősítéssel.
- 3. A minősítés (12) eredménye, rendsz. mint hivatalos írásos vélemény. Jó, rossz minősítés. Kiváló a minősítése. Sérelmesnek tartotta a minősítését. A vádlott igazságtalannak tartotta tettének minősítését. □ Vizyné
a lányra pillantva ellenőrizte a cselédkönyv hivatalos megállapítását,
tanulmányozta
előző gazdáinak minősítését. (Kosztolányi Dezső)
- minősítési; minősítésű.