Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

MESTEREMBER [r-e] főnév
  • 1. Vmely szakmát, ipart mesterségszerűen -ző szakképzett személy; iparos, kézműves. A készülő épületen sokféle mesterember dolgozott. □ A városban nem szenvedték az olyan mesterembereket, akiknek zörgéssel kellett dolgozni. (Mikes Kelemen) A kétkézi munkásokból kiválik a mesterember. Már nemcsak az izmai erejénél fogva több, mint a más, hanem az értelménél fogva is. (Tömörkény István) Szelíd mesterember, csúnya sárga felesége van s rendkívül sok gyereke. (Gelléri Andor Endre)
  • 2. (átvitt értelemben, gyak. rosszalló) Vmely szellemi tevékenységnek, hivatásnak az a művelője, aki tárgyának külsőséges, technikai tényezőivel ügyesen, hatásosan bánik, de mélységébe nem tud v. nem akar behatolni. Sardou a korabeli francia színpadi irodalom kitűnő mesterembere volt. □ Jó író csak az lehet, ki azért ír, hogy gondolatait kifejezze; – ki azért gondolkodik, hogy írjon, jó mesterember lehet, de való művész nem lesz soha. (Eötvös József) Nem vétek Aeschylus fönsége ellen, ha benne a tökéletes művészi mesterembert is csodálom. (Péterfy Jenő)
  • Szóösszetétel(ek): mesterember-tempó.
  • mesteremberes; mesteremberi.