MEGRÉMÍT tárgyas ige
<Élőlényt> nagyon megijeszt, rémületet kelt benne.
E fenyegetések egészen megrémítették. A rossz hír megrémítette. □ Margit
megrémített egy télen; valami tüdőcsúcs-baja keletkezett. (Gárdonyi Géza) Ez a cím: elnöki szolga, engem még jobban megrémített, mint ha azt mondta volna: "Rendőr vagyok." (Babits Mihály)
- megrémítés; megrémített; megrémíthető; megrémítő.