Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

MENEDÉK [e-e] főnév -et, -e [ë, e]
  • 1. (választékos) Az, ami a vki, vmi elől menekülőknek oltalmat, védelmet, ill. enyhülést, vigasztalást nyújt. Biztos menedék; menedéket kér, keres, talál vkinél, vhol; politikai menedéket ad, nyújt vkinek. □ Mire odaért, már biztos menedékből Mosolyog a gyermek, az atyja öléből. (Arany János) Szeretem a fáradt lemondást, Könnyetlen sírást és a békét, Bölcsek, poéták, betegek Menedékét. (Ady Endre) || a. (választékos) Menekülési lehetőség vmely veszély elől v. kibúvó vmely nehézség alól. Utolsó menedékként ide jött. Futásban keres menedéket. □ Merre, hová? nincs út, menedék nincs, gyász van előttök. (Vörösmarty Mihály) Imrus lenézte a katonai karriert, mely rossz tanulók menedéke. (Babits Mihály)
  • 2. (régies, költői) Lejtő, meredek. □ Mint hulla a hulla! veszett a pogány, Kő módra befolyván a hegy menedékét. (Arany János)
  • Szóösszetétel(ek): menedékkereső; menedékszállás.
  • menedékű.