Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

MONDÓKA főnév ..kát, ..kája
  • 1. (bizalmas) Előre elgondolt v. megszövegezett, gyak. betanult, esetleg többször is elmondott mondanivaló (1). Minduntalan belezavarodik a mondókájába. Elmondta a mondókáját. □ Mindig semmitmondó válaszokat kapok, mégis makacsul elmondom újra mondókámat, mint egy betanult leckét. (Karinthy Frigyes) Kezdi mondani az öreg a mondókáját, de aztán mán nem merte ki se bökkenteni, hogy bolonddá tették ütet [= őt]. (Móricz Zsigmond) Szánalmasan dadogva kezdte a mondókáját. (Hunyady Sándor)
  • 2. (néprajz, irodalomtudomány) Rendsz. gyermekjátékokkal kapcsolatos kötött, ritmikus, néha rímes szöveg. Verses mondóka. □ Botot vett kezébe, s előadta a betlehemmel járó falusi gyerekek mondókáit. (Kuncz Aladár)
  • Szóösszetétel(ek): gyermekmondóka.
  • mondókás.