Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

MEGSZÓLAMLIK tárgyatlan ige -ok, -asz; -ott; ..moljon (..moljék); -ani (régies, irodalmi nyelvben)
  • 1. <Ember, állat> szólni kezd, megszólal. □ Halljuk Harist; Haris szólni akar. – Meg akar szólamlani, mint Bálám szamara. Halljuk! (Vörösmarty Mihály) Toldi György… Megszólamlott aztán végre valahára. (Arany János)
  • 2. <Hangot adó tárgy> hangot kezd hallatni, adni. Megszólamlottak az ágyúk, a harangok, a hegedűk, a trombiták. || a. <Hang> szólni kezd, megszólal. □ A komp elején fülhasító hangok szólamlottak meg. (Eötvös József)
  • megszólamlás; megszólamló.