Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. A megszólít igével kifejezett cselekvés. Megszólításásával tüntet ki vkit: kitünteti, megtiszteli azzal, hogy megszólítja. A megszólításra fölfigyelt. Úgy tett, mintha nem hallaná a megszólítást. □ Margit az idegennek megszólítására közönyös szavakkal felelt. (Eötvös József) || a. Az a cselekvés, hogy megszólítanak vkit. Férfiak, nők megszólítása az utcán; ismeretlen emberek megszólítása.
2. A figyelem fölkeltésére való olyan szó, kifejezés, ill. az a társadalmilag kialakult formula, amellyel vkit megszólítunk, s amely a mondatban szervetlenül (nem mondatrészként) szerepel. (Pl. "Hát te, Lajos, mit csinálsz?" "Álljon meg, elvtárs!") Udvarias megszólítás; a kérvény megszólítása. □ S megszólitása hangzott nyájasan: | "Beszélj no, mondd, mi a bajod, fiam?" (Petőfi Sándor) Minden emberre nézve csak egyféle megszólítást tart: "barátja az erénynek". (Jókai Mór) || a. Ennek írott v. nyomtatott alakja. A megszólítás után levélben felkiáltójelet vagy vesszőt teszünk, a mondat belsejében pedig előtte és utána is vessző áll.