MEGÖREGEDIK [g-ö] tárgyatlan ige (jelentő mód jelen-ben rendsz.:) megöregszik
Elér az öregkorba, öregségre jut.
Lassan megöregedett. □ Tűnnek az évek. Megöregedtem. (Kaffka Margit) Figyeled a | hajadat őszül-e s ámulsz, mint | az asszony, akinek nagy fia jön meg | elámúl: bizony megöregedtél. (Radnóti Miklós) || a.
Vki megöregedik: <korától többé-kevésbé függetlenül> vkinek a testén és egész magatartásán megmutatkoznak az öregség jelei.
Délen az asszonyok korán megöregednek. Hogy megöregedett ez az ember! □ Csupa ránc a szemem alja. Megöregedtem. (Kosztolányi Dezső)
- megöregedés; megöregedett; megöregedő.