Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. Meszet tartalmazó. Meszes föld, talaj, víz. □ A talaj meszes volt; valaha mészégető állt itt. (Gelléri Andor Endre)
2. Mésszel bekent, beszennyezett <tárgy, ritk. személy>. Meszes lett a ruhája. Milyen meszes ez az ember!
3. Mész tartására, szállítására haszn. <eszköz>. Meszes gödör, veder. □ Kovács Jani görbe lába Nem tud felmászni az ágyra, Majd felmászik a kisszékről, A meszes dézsa füléről. (népköltés) Egy meszes kocsin sikerült neki eljutni a kedves kollégium falai közé. (Tolnai Lajos)
4. Mésszel kezelt, tartósított. Meszes tojás. || a. (szőlészet) Meszes bor: olyan b., amely meszet tartalmazó talajon nőtt szőlőből készül.
6. (orvostudomány) Olyan <hely a szervezetben>, ahová mész (b) rakódott le; az elmeszesedés tüneteit mutató. Meszes erek, góc. □ Kezével, melyen kéken puffadtak a kemény, meszes erek, mutatta családjának, hogy minden rendben van. (Kosztolányi Dezső)
II. főnév -t, -ek, -e [ë, e] Meszet áruló személy. Vett két kiló meszet a meszestől.