MEGRÍKAT tárgyas ige (
népies)
<Személyt> megbántva, neki fájdalmat okozva sírásra fakaszt.
Megríkatta a gyerekeket. □ Valami pákosztos iskolasuhanc megríkatott. (Jókai Mór) Maga bizony sír Krisztina! ki ríkatta meg? (Mikszáth Kálmán) || a. <Személyt> meghatva, elérzékenyítve könnyekre fakaszt. □ Valaki szánja Azt
akit megríkat az az ének, Melyet dalolnak Éjszakában vidáman vesző Rongyos, de társas legények. (Ady Endre) A "Kaméliás hölgy" megríkatja a világ minden könnyelmű teremtését. (Krúdy Gyula)
- megríkatás; megríkató; megríkatott.